„Mosolyogjanak, derüljenek vele, velünk, hiszen a derű, a mosolygás fiatalít!” Ezzel a közönségnek szóló felhívással kezdte el első történetét Némethné Baksa Eszter, az Őrség mesemondója, aki nemrég a városi könyvtár vendége volt.

A mesemondó előadásával ünnepelte a lenti intézmény a magyar népmese napját.

– Kevesen vállalkozunk már arra, hogy meséljünk, én egykoron pedig a meséken, történeteken nevelkedtem, aztán egy református jótékonysági esten mondtam el először egy őrségi történetet, ami jól sikerült, annyira tetszett a közönségnek, hogy utána jöttek a felkérések egymás után, így lettem mesemondó – tudtuk meg Némethné Baksa Esztertől, aki 21 éve az őrségi település, Nagyrákos polgármestere. – Szüleim olyan szépen meséltek egykor számomra ismeretlen falubeliekről is, hogy az idegen emberek arca szinte elém vetődött, és ezeket a történeteket megőriztem. Már 25 esztendeje járok a mesékkel idősek napjára, falunapokra, óvodákba, iskolákba, elsősorban a Vas megyei falvakba, de már Zalába is hívnak. A kezdés előtt mindig megnézem, milyen a közönség összetétele, és aszerint választom ki az elhangzó történeteket.

Lentiben hallhattak a jelenlévők nagyrákosi meséket, de ismert, vidám férfi és női kicsúfoló népmeséket is. Szó volt a mesemondó egykori tanítójáról is, aki elment a postára, majd elfelejtett visszamenni az iskolába. Na nem a küldemények, levelek szortírozásának fogott neki a tanító úr, hanem leragadt az útba eső kocsmában. Közben persze a diákok szorgalmasan tanultak.

A történetek egy részét régóta őrzi a mesemondó, de születnek újak is. Hogy milyenek voltak az őrségi emberek, akik a sztorik főszereplői?

– Az őrségi emberek mókásak, nálunk mindig élénk társasági élet zajlott, hiszen nem volt televízió – tette hozzá Némethné Baksa Eszter. – Összejöttek az emberek tökmagot köpeszteni, tollat fosztani, majd mikor ezek elmaradtak, összejártak beszélgetni, kártyázni, közben mesélték a történeteket, így fennmaradtak, én ma is sokat őrzök közülük. Napjainkban is születhetnének történetek, csak nem jegyezzük meg őket, mert a felgyorsult világ hamar elmossa őket. Ma már nemcsak évente találkoznak egymással a rokonok és idézik fel, hogy mi történt, hanem sokkal gyakrabban.